Program
Moliére: A mizantróp
Moliére: A mizantróp (Le Misanthrope)
1666 – 2012. Lully – Quimby. Moliére – Molnár. Fekete – fehér…
És a romokon ülve már csak röhögünk…
Nincs aktuális előadás
Ön egy múltbeli eseményre keresett. Kérjük, válogasson aktuális kínálatunkból a Jegy.hu keresőjében!
Utolsó előadás dátuma: 2012. december 28. péntek, 22:00
Lully (mert ő volt Molière állandó zeneszerzője) – Quimby (mert ennek az előadásnak ők)
Molière (mert ő írta) – Molnár (mert félelmetes áthallások vannak a Liliomból)
Fekete – fehér (mert jin jang, és mert mindent próbálunk ennyire leegyszerűsíteni – kivéve azt, amit lehetne, sőt kellene)
És a romokon ülve már csak röhögünk… (mert sok tekintetben a végén vagyunk valaminek – viszont humorérzék nélkül még sokkal nehezebb lenne)
„Írhatnám persze, hogy a Spirit Színház fantasztikus szereposztással készül Molière remekművére. De ez kiderül a szereposztásból. Hogy Petri György klasszikussá vált fordítását használjuk, mely egyrészt fantasztikus és jól mondható, másrészt viszont páros rímes, hatodfeles jambusban van, ami azért mégsem annyira egyszerű… Pláne a mai színházi nyelvet ismerve. Írhatnék a díszletről, amely szimbolikusan a „lelkünk börtönéből” alakul át az „életünk körhintájává”. Ami alapvetően vidám dolog, mégis remekül egyedül tudunk maradni benne. De ez egy plakáton vagy szórólapon elég faramuci és tudálékos.
Írhatnék az elmagányosodásról, a vélt vagy valós sérelmeink okozta rossz döntésekről, a világgal szembeni megfelelni akarásunkról. Hogy elég gyakran nem vesszük észre azt a szűk mezsgyét, amikor a kompromisszumaink megalkuvásba csapnak át. Vagy arról, hogy sok ember között is lehetünk elképesztően magányosak. Hogy annyira félünk önnön tükrünktől, meg a belső csendtől, hogy mindenféle „zajokkal” bástyázzunk körül magunkat. De ezek leírva nagyon komor képet festenek.
Én viszont egy olyan előadást szeretnék alkotótársaimmal létrehozni, amelyben ezeket a kérdéseket úgy járjuk körbe, hogy közben merünk röhögni magunkon. Hogy azért Quimby-zenék, mert nagyon passzolnak mindehhez, és azért élőben, mert utálom a „konzervet”. Viszont néhány megjelent híradással ellentétben semmiféle Quimby-musical nem készül. A szerző, a cím, a szereposztás, a zenék és a fenti pár sor, azt hiszem, többet mondanak el mindenről, mint ezek az információk.” (Bori Tamás, rendező)
Ajánlatunk
A sikerszéria záróepizódjában a nagy klasszikus filmzenék esnek áldozatul Janklovics Péter humor-pörölyének, amellyel szétcsap a Volt egyszer egy vadnyugat, a Harry Potter vagy épp A profi dallamai közt.
Hogy operába, één?? Üljek a szűk nyikorgós széken tízezerért öt órán keresztül várva, hogy a kövér nő végre tényleg meghaljon? Na neem! A Zenegyűlölő visszatér és ezúttal az operába (nem) látogat el.
Egy óra lázadás Beethovennel, az első igazi rockerrel. Hogy lehet egy kétszáz éves zene ma is ilyen pörgős és érzékeny egyszerre? Lesz zongorázás, zenekari lárma, szimfónia-választó, és sok minden más!
Ajánló
Karády, Kabos és a fekete-fehér álmok - könnyű nyáreste a magyar filmgyártás aranykorának legfülbemászóbb slágereivel. Kedvenc dallamaink nagyzenekari lendülettel, koncerttermi…
Fények, színek, mélységek, érzékenység és erő - egy infánsnő arcképe. Az orosz monumentalitástól a francia ragyogásig - Csajkovszkij, Ravel és…
Zenei bravúr: Beethoven és Rachmaninov 3. zongoraversenyével tér vissza Balog József, aki főnixmadárként, betegségéből újjászületve varázsolja hatalmas ünneppé a Danubia…
Figyelem! A vásárlási időkorlát hamarosan lejár!
tétel a kosárban
összesen:
Lejárt a vásárlási időkorlát! Kérjük, állítsa össze a kosarát újra!
BitRaptors